FEJEZET 1

Heather John

 Azt mondják elhagyni a szülői házat 15 évesen nehéz. Akkor úgy néz ki, nem próbálták még elhagyni az országot.
Egy kisvárosban élek, pontosabban egy farmon Írországban. 15 éves vagyok, így most fejeztem az elemit. 3 hónapja meghalt apukám. A temetése másnapján anyu besétált a szobába és elmesélte, hogy kapott Californiában egy állásajánlatot és el is fogadta, úgyhogy 3 hét és költözünk. Gyakorlatilag elvette tőlem az életem és most azt akarja, hogy költözzek el. Gondolom egy városban fogunk élni, amit talán megkedvelek, de kevés rá az esély- ezt a halott várost Beacon Hills-nek hívják. Teljesen más lesz, mint a szülővárosom.

Másfél hónap múlva

Ezen a nyamvadt helyen kétszeresen vagyok elrekesztve, kétszeresen magányos, és őrülten honvágyam van.
Hiányzik Írország.
Megforgatom a szemem és felpattanok az ágyról. Be kell vallanom, jó kis szobám van. Ez amolyan alku féle volt a költözésért cserébe- enyém a legnagyobb szoba a házban. Ma van az első hónap utolsó napja, amióta itt vagyok- szeptemberben indulok iskolába, most pedig július közepe van, úgyhogy van még másfél hónapom, hogy beilleszkedjek és szerezzek barátokat még az iskola kezdete előtt. Nem sok esély van rá.
A pénzből, amit még régen összegyűjtöttem, elkezdtem vezetési leckéket venni. Amikor  apu meghalt rám hagytam az autóját, amit én vezetek mostanában.
Elindultam a fürdőszobámba és felkapcsoltam a tusolót. Levetetem a pizsamám, beszállok a tuskabinba és magamra engedem a forró vizet, ami mindig megnyugtat. A nap besüt haloványan a fürdőbe, de ez épp elég ahhoz, hogy felébredjek.
A kora reggeli nap mindig is a kedvenc dolgaim közé tartozott. Szeretem, különösen az otthonit, az nekem mindig is olyan volt, mint az orvosság, már nagyon hiányzik az otthonom. Kiszállok a tus alól és felöltözök. Nekem nincs egy bizonyos öltözködési stílusom. Néha ez, néha az. Végül felveszem a fekete patikám, megigazítottam a kalapom és elindultam a konyhába.  A hűtőn egy cetlit találok: " Heather, behívtak a munkába! Ne gyere haza enni, van pénz a bögrében.. Szeretlek. - Anyu. "
Lefagyok. Mióta ideköltöztünk egyre kevesebbet és kevesebbet látom. Ápolónő, átkozom az egészet. Apu munkahelye egy garázsban volt Írországban, a farmtól nem messze, és addig ott is dolgozott, amíg meg nem betegedett. Ekkor elkezdett kedvtelen lenni, és kizárt minket az életéből, amennyire csak tudott. Két hónapra rá meg is halt.
Elmosolyodok, amikor meglátom, hogy 50 dollár van a bögrében. Ma este rendelek pizzát! Ránézek a telómra és rájövök, hogy már 10 óra, szóval 10 percem van odaérni az állatorvosi rendelőbe. Most világosodott meg előttem, hogy a külvárosban élünk. Ez egy kicsi város, de a közlekedés kihívás. Előveszem a kulcsom és bezárom az ajtót, rohanok a kocsihoz, de a közelében már lassítok. Nem fogok sietni, csak gyorsan hajtok, ahogy mindig is szoktam. Befékezek a kicsi, de híres rendelő előtt.
-Sajnálom Dr. Deaton, egy kicsit elhúztam az időt!- mentegetőzök, miközben leveszem a kalapot. Csak mosolygott és ennyit mondott.
- Oké, Heather, értelek, a forgalom rossz a héten.- miután megbocsátott indultunk dolgozni.
Végül délután háromkor leróttam a büntetésem. Deatonnal dolgozni a legjobb. Soha nem mondta még a keresztnevét, lehet azért, mert mindenhol így hívják. Dr. Deaton megkérdezte, hogy voltam-e már az erdőben. Még nem, de ha már így ígéri visszafelé elnézek arra.
Úgy érzem valaki figyel. Megfordulok, de senkit se látok, úgyhogy legyűröm a félelmem és továbbmegyek. Már kiérek az indák közül, amikor beleakad a lábam egy indába és elesek. Állok fel, de valami belém karmol. Zihálva megmarkolom a kezem. Felnézek és látom, hogy egy idősebb kék szemű ember néz rám. Szándékosan elkerülöm a csillogást a szemében. Fémes szeme kékebb, mint az előbb. Végignézek rajta, majd újra az arcára nézek.
Esküszöm 5 másodperce még idősebb volt. És a szeme, most barna, szép mézszínű. Te képzelődsz, Heather..
- Istenem! Sajnálom.- mondom gyorsan erős akcentussal és kezdek felállni.
-Nyugodj le, nagylány!- mondja nyugodtan. Az arca szilárd (ahogy a teste is) és úgy néz ki, mint egy kemény fiú. - Nem akarlak megijeszteni, csak meg akarom nézni a sérült kezed.- mondja mosolyogva.
Kényelmetlenül érzem magam az előbbi eset miatt. Nem úgy néz ki, mint aki bántani akar. - Te nem Beacon Hills-i vagy.- mondja nevetve. Csak megrázom a fejem.
-Nem. Írországból jöttem.- ajándékozom meg egy mosollyal.
-Amúgy Derek vagyok, vagyis Derek Hale.- a férfi, vagyis Derek kezet nyújt bemutatkozásképp. Illemtudón és is odaadom neki.
-Heather, máskor ne sétálj egyedül a sötét erdőben, elég veszélyes.- segít felállni. Elköszönünk egymástól, majd megyünk mindketten a dolgunkra. Veszek hazafelé pizzát.
Várjunk.
Soha nem említettem Dereknek a nevem.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos. Az első fejezet is megérekezett. Akinek tetszik az íratkozzon fel, kommenteljen.
Igen, Allyson személyében nem Crystal Reed van, hanem Selena Gomez.
Ennyit akartam. Sziasztok. xoxo